Nehéz élete van, aki gyalog akar járni. Lassan járj, tovább érsz, mondták régen, de akkor még nem gondoltak arra, hogy főutakat találnak fel és olyan kamionokat, amik a harmincas táblát elhagyván nyolcvannal suhannak tova. Egy ilyen könnyen maga alá gyűri az adófizetőt, elvész egy szavazat. Nem baj, majd terem másik, egy-két jelszó, igéret, máris pótoltuk a kiesett ikszet. Zsámbékon 2007 óta kilincseltünk egy főúti gyalogátkelő ügyében. A mi részünket – nevezzük így: Zsámbék-Süd – a főút elválasztja Zsámbék-Nordtól. Az iskola, templom, hivatalok Zsámbék-Nord területén vannak. Szerettünk volna átjutni. A forgalom óriási, úgyhogy a túloldal látványát időről időre megszakítja egy-egy soktengelyes soktonnás pótkocsis jármű. A Közút Zrt. 2006-os adata szerint az adott szelvényben 21.000 jármű halad el, azóta a helyzet sokkal rosszabb. Szomorúan tapasztaltuk, hogy helyi politikusainktól is csak szócséplésre számíthatunk, arra is csak jó esetben. A levelekre adott válasz, ha egyáltalán van ilyen, kimerül általános ígéretekben, míg maga a polgár merül ki végleg és letesz az ügyről. Zsámbék jegyzőjének első gyanútlan válasza 2007. október 16-án úgy hangzott, hogy a gyalogátkelő létesítését az Önkormányzatnak kell kezdeményezni. A közeljövőben az általunk megjelölt helyen is bejárást tesznek, felmérik és elhárítják e balesetveszélyes helyzeteket. A bejárás eredményéről tájékoztatnak minket. Ha röviden le akarjuk zárni a cikket, elmondhatjuk: sem a bejárás, sem a tájékoztatás terén nem léptünk előre az elmúlt két évben. Ha hosszabb lére eresztjük: mi is történt közben? Másfél évnyi hivatali tétlenség után arra jutottunk, hogy ha a törvény nem tesz a biztonságunkért, nekünk kell lépni. Sokan éjszaka, titokban gondolták ezt, többen mégis úgy gondolkodtunk: „mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe” (Jn 3,20-21). Egyszóval világos nappal, hegedűszó és sütemény kíséretében készítettük el az átkelőt. Így szólt az egyidejű feljelentés is, amit rendőri intézkedés követett. Történetesen a közelben egy másik úton átvivő zebra tökéletesen lekopott. Előjelző táblája előtt jókora muskátlibokor fityegett. Ennek ürügyén megkérdeztük a Nemzeti Közlekedési Hatóságot, terveznek-e változást, helyrehozzák-e a lekopottat, a főúton pedig terveznek-e esetleg újat. A Hatóság azonnal válaszolt, és június 26-ára az érintettek részvételével (Közlekedési Hatóság, Magyar Közút Zrt, Rendőrség, Önkormányzat és mi, a lakosság) egyeztetést hívott össze a meglévő és újonnan létesítendő zebrák ügyében. Ez nagy élmény volt. A Közlekedési Hatóság szakemberének mérései szerint az általunk készített zebra helye megfelel a szabványnak, a védőtávolságok megvannak. A Közúttal és a Rendőrséggel egyetértésben azonban nagyon szigorúan úgy vélekedtek, hogy súlyosan balesetveszélyes a hely, mivel ténylegesen, hivatalosan ez az átkelő nem létezik. A jegyzőkönyv rögzíti a Közút álláspontját is, miszerint „szabályos módon látunk lehetőséget az adott keresztmetszetben átkelőhely létesítésére”.Ugyanaznap kelt a Közút mosolyogtatóan ellentmondásos felszólítása is: „a tárgyi helyszín (…) balesetveszélyes, mivel éles szögű kanyar után, lejtős terepen helyezkedik el”. A Közút szakembere az egyeztetés végén úgy nyilatkozott: minden útvonalon nem lehet átkelő, nem kell megijedni egy kis kerülőtől sem. Esetünkben, mivel a túlpartra itt Zsámbékon egy sem visz, a kerülő körülbelül húsz km-es (bicskei vagy pátyi) kirándulást jelent. Elmondták továbbá, hogy a zebra kétoldalú érem: saját szemükkel is látták, hogy egy anyuka nem használt egy új átkelőt, hanem valahol máshol vitte át a gyermeket. És hogy nem kell úgy felfújni a dolgot, sokkal forgalmasabb helyek is vannak és ott sincs zebra. Szóval nem kell hisztizni annyit. A Közút 24 órás eltávolítási felszólításának nem tettünk eleget. Ezt követte a Közlekedési Hatóság 24 órás felszólítása, többször ismételhető, 500.000 forintig terjedő bírságot kilátásba helyezve. Közben az idő haladt. Az Önkormányzat munkatársa kellemetlen kérdések sorát kellett kiállja a június 26-i egyeztetésen. Itt elhangzott, hogy a Területfejlesztési Bizottság következő ülésére meghívnak minket, meghallgatják a lakosságtól begyűjtött gyalogátkelő-helyszín javaslatainkat, és a pénzügyi háttér számbavétele után lehetőség szerint elindítják az átkelő törvényes felfestését. Nem így történt. A helyszínjavaslatokat többszöri kérésünk ellenére azóta sem hallgatták meg, az ülésre nem kaptunk meghívást. Ennek július 7-i jegyzőkönyve először elismétli a Jegyző Úr 2007-es ismertetését az átkelő törvényes lépéseinek sorrendjéről. Ezt követi a határozat: a Polgármester szólítsa fel a Közutat gyalogátkelő létesítésére. Ez természetesen sorrendben az utolsó lépés lett volna, nem az első, így nem csoda, ha a Közút válaszában ezt elutasította. Két év alatt ezen egyetlen jogszerűtlen felszólítást írhatjuk a képviseletünket ellátó Önkormányzat javára. Közben augusztus 10-én megszületett a végzés, hogy az átkelőt az én költségemre nyolc napon belül mások távolítsák el, majd az is, hogy a Közút lesz az, aki ezt megteszi. Ők valamivel több mint nyolc nap múlva, október 27-én nekiláttak az eltávolításnak. A disznóperzselő szerszám és a régi partvis nem tudtak azonban megbirkózni a festékkel, így végül feketére kenték le az átkelőt. A munkára bruttó 64.037 Ft-ot irányzott elő a Közút. Kisvártatva megjött a számla is, talán engem tartva a zebrafestő társaság képviselőjének, de immáron 104.063 Ft-ról. Szabályos megrendelőt is csatoltak, miszerint én megrendeltem az eltávolítást, megjegyzése senkinek nem volt az átvételnél, igaz, a megrendelő alá sem írta. Az összeg nincs részletezve, a határidő viszont szigorú. Október 29-én készítették a számlát, én november 5-én vettem kézhez – a fizetési határidő: október 28. És ha kések, az okmány szerint késedelmet fognak kiszámlázni... Ezeket látva mi november 7-én, egy csendes szombat délután hegedűszó mellett újra felfestettük az elveszett zebrát. Itt pedig elérkeztünk a jelenhez. Ekkor már szerepeltünk imitt-amott az ujságokban, rádiókban. Hogy a jövő miféle bírságokat és egyebeket tartogat – még meglátjuk. Elhatározásunk szilárd: szeretnénk átkelni. Koncz Balázs