Zsámbéki Zebra

Útmutató a szilárd útburkolat zebrafestés általi megrongálásához Nehéz élete van, aki gyalog akar járni. Lassan járj, tovább érsz, mondták régen, de akkor még nem gondoltak arra, hogy főutakat találnak fel és olyan kamionokat, amik a harmincas táblát elhagyván nyolcvannal suhannak tova. Egy ilyen könnyen maga alá gyűri az adófizetőt, elvész egy szavazat. Nem baj, majd terem másik, egy-két jelszó, igéret, máris pótoltuk a kiesett ikszet. Zsámbékon 2007 óta kilincseltünk egy főúti gyalogátkelő ügyében. A mi részünket – nevezzük így: Zsámbék-Süd – a főút elválasztja Zsámbék-Nordtól. Az iskola, templom, hivatalok Zsámbék-Nord területén vannak. Szerettünk volna átjutni. A forgalom óriási, úgyhogy a túloldal látványát időről időre megszakítja egy-egy soktengelyes soktonnás pótkocsis jármű. A Közút Zrt. 2006-os adata szerint az adott szelvényben 21.000 jármű halad el, azóta a helyzet sokkal rosszabb. Szomorúan tapasztaltuk, hogy helyi politikusainktól is csak szócséplésre számíthatunk, arra is csak jó esetben. A levelekre adott válasz, ha egyáltalán van ilyen, kimerül általános ígéretekben, míg maga a polgár merül ki végleg és letesz az ügyről. Zsámbék jegyzőjének első gyanútlan válasza 2007. október 16-án úgy hangzott, hogy a gyalogátkelő létesítését az Önkormányzatnak kell kezdeményezni. A közeljövőben az általunk megjelölt helyen is bejárást tesznek, felmérik és elhárítják e balesetveszélyes helyzeteket. A bejárás eredményéről tájékoztatnak minket. Ha röviden le akarjuk zárni a cikket, elmondhatjuk: sem a bejárás, sem a tájékoztatás terén nem léptünk előre az elmúlt két évben. Ha hosszabb lére eresztjük: mi is történt közben? Másfél évnyi hivatali tétlenség után arra jutottunk, hogy ha a törvény nem tesz a biztonságunkért, nekünk kell lépni. Sokan éjszaka, titokban gondolták ezt, többen mégis úgy gondolkodtunk: „mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe” (Jn 3,20-21). Egyszóval világos nappal, hegedűszó és sütemény kíséretében készítettük el az átkelőt. Így szólt az egyidejű feljelentés is, amit rendőri intézkedés követett. Történetesen a közelben egy másik úton átvivő zebra tökéletesen lekopott. Előjelző táblája előtt jókora muskátlibokor fityegett. Ennek ürügyén megkérdeztük a Nemzeti Közlekedési Hatóságot, terveznek-e változást, helyrehozzák-e a lekopottat, a főúton pedig terveznek-e esetleg újat. A Hatóság azonnal válaszolt, és június 26-ára az érintettek részvételével (Közlekedési Hatóság, Magyar Közút Zrt, Rendőrség, Önkormányzat és mi, a lakosság) egyeztetést hívott össze a meglévő és újonnan létesítendő zebrák ügyében. Ez nagy élmény volt. A Közlekedési Hatóság szakemberének mérései szerint az általunk készített zebra helye megfelel a szabványnak, a védőtávolságok megvannak. A Közúttal és a Rendőrséggel egyetértésben azonban nagyon szigorúan úgy vélekedtek, hogy súlyosan balesetveszélyes a hely, mivel ténylegesen, hivatalosan ez az átkelő nem létezik. A jegyzőkönyv rögzíti a Közút álláspontját is, miszerint „szabályos módon látunk lehetőséget az adott keresztmetszetben átkelőhely létesítésére”. Ugyanaznap kelt a Közút mosolyogtatóan ellentmondásos felszólítása is: „a tárgyi helyszín (…) balesetveszélyes, mivel éles szögű kanyar után, lejtős terepen helyezkedik el”. A Közút szakembere az egyeztetés végén úgy nyilatkozott: minden útvonalon nem lehet átkelő, nem kell megijedni egy kis kerülőtől sem. Esetünkben, mivel a túlpartra itt Zsámbékon egy sem visz, a kerülő körülbelül húsz km-es (bicskei vagy pátyi) kirándulást jelent. Elmondták továbbá, hogy a zebra kétoldalú érem: saját szemükkel is látták, hogy egy anyuka nem használt egy új átkelőt, hanem valahol máshol vitte át a gyermeket. És hogy nem kell úgy felfújni a dolgot, sokkal forgalmasabb helyek is vannak és ott sincs zebra. Szóval nem kell hisztizni annyit. A Közút 24 órás eltávolítási felszólításának nem tettünk eleget. Ezt követte a Közlekedési Hatóság 24 órás felszólítása, többször ismételhető, 500.000 forintig terjedő bírságot kilátásba helyezve. Közben az idő haladt. Az Önkormányzat munkatársa kellemetlen kérdések sorát kellett kiállja a június 26-i egyeztetésen. Itt elhangzott, hogy a Területfejlesztési Bizottság következő ülésére meghívnak minket, meghallgatják a lakosságtól begyűjtött gyalogátkelő-helyszín javaslatainkat, és a pénzügyi háttér számbavétele után lehetőség szerint elindítják az átkelő törvényes felfestését. Nem így történt. A helyszínjavaslatokat többszöri kérésünk ellenére azóta sem hallgatták meg, az ülésre nem kaptunk meghívást. Ennek július 7-i jegyzőkönyve először elismétli a Jegyző Úr 2007-es ismertetését az átkelő törvényes lépéseinek sorrendjéről. Ezt követi a határozat: a Polgármester szólítsa fel a Közutat gyalogátkelő létesítésére. Ez természetesen sorrendben az utolsó lépés lett volna, nem az első, így nem csoda, ha a Közút válaszában ezt elutasította. Két év alatt ezen egyetlen jogszerűtlen felszólítást írhatjuk a képviseletünket ellátó Önkormányzat javára. Közben augusztus 10-én megszületett a végzés, hogy az átkelőt az én költségemre nyolc napon belül mások távolítsák el, majd az is, hogy a Közút lesz az, aki ezt megteszi. Ők valamivel több mint nyolc nap múlva, október 27-én nekiláttak az eltávolításnak. A disznóperzselő szerszám és a régi partvis nem tudtak azonban megbirkózni a festékkel, így végül feketére kenték le az átkelőt. A munkára bruttó 64.037 Ft-ot irányzott elő a Közút. Kisvártatva megjött a számla is, talán engem tartva a zebrafestő társaság képviselőjének, de immáron 104.063 Ft-ról. Szabályos megrendelőt is csatoltak, miszerint én megrendeltem az eltávolítást, megjegyzése senkinek nem volt az átvételnél, igaz, a megrendelő alá sem írta. Az összeg nincs részletezve, a határidő viszont szigorú. Október 29-én készítették a számlát, én november 5-én vettem kézhez – a fizetési határidő: október 28. És ha kések, az okmány szerint késedelmet fognak kiszámlázni... Ezeket látva mi november 7-én, egy csendes szombat délután hegedűszó mellett újra felfestettük az elveszett zebrát. Itt pedig elérkeztünk a jelenhez. Ekkor már szerepeltünk imitt-amott az ujságokban, rádiókban. Hogy a jövő miféle bírságokat és egyebeket tartogat – még meglátjuk. Elhatározásunk szilárd: szeretnénk átkelni. Koncz Balázs